2014. július 8., kedd

Részlet a 13. fejezetből

                                                    Sziasztok! 

Most csak ennyivel tudok szolgálni, nagyon sajnálom. megpróbálok még ebben a hónapban minimum 2 fejezetet hozni, mert augusztusban nem igazán leszek gép közelben. 

puszi, Lyl S.


Az ember veszélyes lény. Veszélyesebb, mint egy veszett rémfarkas,medve vagy árnymacska. Halálos fegyvereink ott vannak a közelgő télben, mert a fagy magával hozza egy nagyon kedves barátját, a halált.

Az Éjjeli Őrség tartja északon az emberi populáció legnagyobb ellenségeit, a Másokat. E jeges szörnyek, akit megölnek, a saját fajtársukká válik. Ők erősek, de legfőképp halottak. A harci vezetőjük kinek szakálla hófehér, bőre jeges kék, izmok és hús nélkül szeli át a havas erdőket, mögötte a saját seregével, a Falhoz.


Én is odaigyekezek. A régi Istenek vörös varsafái előtt kell felesküdnöm a testvériségnek.

A Falhoz vezető éjszakák kemények és hidegek. A tűz sem elég, hogy az ember felmelegedjen. A lovam is legyengült, sovány lett. Régi pompája a múlté lett, szőre kifakult, aranybarnából szalma színű lett, sörénye feketéből sötétszürke lett. Olyan volt, mintha tizenöt évet öregedett volna.

Három mérföld választott el minket a Faltól, mikor megjelent egy hatalmas varjú, és Jon vállára szállt. A madár lábán egy lepecsételt pergamen díszelgett, és azt krákogta „Havas úr, Havas úr…” miközben a parancsnok le oldozta a levelet.

Minden egyes elolvasott sornál Jonnak egyre több és több ránc jelent meg a homlokán. Odaügettem mellé és kérdően rá néztem.
-         
       Elárultak. – mondta rekedten.
-          Kik? – kérdeztem és próbáltam kifürkészni a szemeiből az érzéseket. Semmi.
-          A tanács vezetői. – átnyújtotta a levelet Ygonnak, aki abban a pillanatban ért oda. Az idős férfi felhorkantott és visszaadta a papírt.
-          Ostoba varjúk. Örülj, hogy a vörös asszony ott van. – a férfi meg veregette a vállát Jonnak, és tovább indult. Én is követtem őt, hogy minél hamarabb a Falhoz érjünk. Ígéretes helynek tűnik, az már biztos.

2014. május 23., péntek

Visszatérés + Ízelítő

                                                                     *dobpergés*

                                                                       Sziasztok!

A Trónok Harca új évada arra sarkallt, hogy folytassam a blogot, remélem örültök, csak mert én nagyon! :D 
Gondoltam tetszeni fog nektek ez a kis ízelítő a történetből. Nem pontosan a következő fejezetről lesz, ez a részlet még nagyon odébb van, de szerintem egy picit érdekkeltő és tele van egy rakás spoilerrel. 
Amúgy remélem tetszik az új design! 

puszi, Lyl S.



Melyik is az a végszó, mely elrontja az egészet? Az a bizonyos „viszlát” . Azt mondják, ha tiszta szívedből szeretsz valakit, el kell tudnod engedni, de ez nem igaz. Ha elveszíted azt a személyt, akkor teljesen egyedül és üresen maradsz. És mégis mit ér egy félember a másik fele nélkül? Semmit sem az égvilágon, ráadásul ez az egész pokolian fáj.


A Faltól északra, a magas és havas hegyeken nyolc férfi terült el holtan, feltehetőleg pár perc múlva már félholtan. A csapatom gyilkosa, a már majdnem két méter magasságú, világító kék szemű szörny egyre közeledett és közeledett. Jeges kardjáról vér csöpögött a hófehér hóra.
Életem minden egyes pillanata a szemem előtt lepergett. Hirtelen egy könnycsepp gördült le a hidegtől kipirosodott orcámon.

Állítólag a csendes halál, a büszke halál, mert így nem adod meg másoknak azt az örömöt, hogy szenvedni lássanak, de nem tudtam megtenni. Hallani akartam utoljára a hangomat, tudatni mindenkivel, hogy meghaltam és ne keressenek. Tudom lehetetlen, mivel több száz mérföldre voltam a Fekete Vártól, de éreztem, hogy meg kell tennem.
-         
      -Szeretlek Jon.  – suttogtam és elképzeltem, hogy ott áll előttem a szeretett személy, akinek sosem mondtam meg, mit is érzek igazán. Felszegtem az állam és bele néztem a Más jeges szemeibe. Aztán egy pillanat alatt minden megváltozott körülöttem. Velőtrázó rekedt, szinte természetfeletti sikoly hagyta el a számat, mely visszhangzott a hegyláncon. A szörnyszülött összeesett, mert az én sikolyomhoz több tucat járult. A semmiből félig halott, hosszú karmú lebegő nők jelentek meg. A következő pillanatban a világ összemosódott előttem, és egy árverésen találtam magam. 


2014. március 14., péntek

Szünet

                                                                    Sziasztok!

Rossz hírrel jöttem. Sajnos, ezt a blogomat, és az egyik másikat, meghatározatlan időre szüneteltetem. Tudjátok, nagyon rossz úgy írni, hogy nem kapok SEMMILYEN vissza jelzést. Remélem megértitek. " A Család Mindenek Felett" blogomat nem zárom be, mert úgy látszik az tetszik nektek a három oldalam közül a legjobban. ;)

Kellemes hétvégét mindenkinek!
Puszi, Lyl S.

2014. január 31., péntek

Hírek #2

                                                                         Sziasztok!

Most egy teljesen új dologgal jövök! :D Megcsináltam az új blog designját, és délután szerintem felrakom az új részt! Nézzetek légyszíves be: 
A Család Mindenek Felett

Ez egy Originals fanfic, ami a New Orleans-i történéseket veszi figyelembe. A szavazást még fent hagyom, mert ha csinálnék az új blognál második évadot, akkor az H.P. fic is lenne egyben(persze csak akkor ha ti is szeretnétek!). 
Előre is jó hétvégét! 
Puszi: Lyl S.

2014. január 29., szerda

12.fejezet

                                                         Sziasztok!

Tudom, nagyon rég nem hoztam új fejezetet és ezért nagyon restellem magam! Viszont, így kezdeti visszatérésnek, hoztam az új részt! ;) Nagyon szépen kérlek titeket, kommenteljetek! A másik blogomon nem tudom mikor hozom az új részt, de igyekezni fogok vele! Még előtte megírom a Prológust az új bloghoz, és írok egy novellát a versenyre! Addig is jó olvasást és remélem azért nem pártoltatok el tőlem! :D



12.fejezet: Beszélgetések

/Leila/
Egy hatalmas fa tövében feküdtem, Szellem puha fehér bundáját simogatva, mikor Jon mellém ült.
-          -Tudod, nagyon sokszor meglepsz. – érdeklődve néztem rá.
-          -Már megint mit csináltam? – kérdeztem mire a kezembe nyomott egy almát. – Az alma miatt?- kérdeztem poénból.
-          -Nem. Hogy nem is látszik rajtad az a sok fájdalom amin átmentél. – felültem hogy egy szintben legyünk.
-          -Azért nem látszódik mert, nem gondolok a sok rossz dologra. De, ha mégis, akkor jó érzéssel tölt el hogy, már megtörtént és nem kell újra átélnem. Ugyanígy dolgoztam fel a családom elvesztését. Tudom hogy a halálomig és még utána is velem lesznek és vigyáznak rám. – válaszoltam csöndesen és elmeredtem a messzi havas hegyek közé.
-          -Akkor ezért vagy ennyire merész. – felhorkantottam.
-          -Az nem merészség hogy kiállok azért amit szeretek, akiket szeretek, az igazamért. – Egy ideig egyikünk sem szólalt meg. Mind a ketten el voltunk merülve a gondolatainkban.
-          -Te hogy dolgoztad fel a szüleid halálát? – törtem meg a csendet.
-          -Anyámat nem is ismerem szóval, sehogy. Apám halálát… Már az Éjjeli Őrségnél voltam amikor meghalt. Mert?
-         - Semmi csak érdeklődtem. Amúgy egy cipőben járunk. Vagyis majdnem. Érted?
-          -Aha. – Még nem is vettem észre de, kezdett besötétedni. Már napnyugta volt. Utoljára tegnap este ettem és most nagyon korgott a gyomrom.
-          -Elmegyek vadászni. – javasoltam.
-          -Harle és Alex már elment.
-          -Oké. – nagyon untam magam és elkezdtem tépkedni magam körül a fűszálakat.
-          -Nagyon unatkozol? – kérdezte mosolyogva Jon.
-          -Nagyon.
-          -Ne aggódj van munka. Segítesz megcsinálni a tüzet? – kérdezte mire én felpattantam a helyemről mire Szellem rosszallóan nézett rám, mert eddig aludt.
-          -Szívest örömest! – Elindultunk fát szerezni, aztán én elmentem nagy kövekért amiket a tűz köré raknánk. Mikor az kész volt, elmentünk rönkökért amire majd leülünk. Mikor ez is kész volt, Jon leült az egyik rönkre amíg én meggyújtottam a tüzet. Csak most tűnt fel hogy, nincs sehol senki. Csak Szellem, Jon és én vagyunk a közelben.
-          -Hol vannak a többiek?- kérdeztem aggodalmasan.
-          -Szerintem ők is elmentek vadászni Alexékkal. - válaszolta túlságosan nyugodtan.
-          -Így is volt!- kiabált pár méterre mögülünk Alex. – És majdnem meg is öltük őket. – mondta nevetve. – Lyl segíts megnyúzni ezeket. – mutattot  a Borraqon és Torreggen lévő két szarvasra.
-          -A szarvasokat? – Alex megállt egy pillanatra.
-          -Nem. Torregget és Borraqot! – hatot egy kis hatásszünetet majd folytatta. – Még szép hogy a szarvasokat! Gyerünk!
-          -És mi van ha nincs kedvem? – kérdeztem.
-          -Akkor kedv nélkül fogsz nyúzni! Még mielőtt lemegy a nap!- szólt vissza a féltestvérem, és Borraqtól elvettem a kisebb szarvast és úgy a hátamon egy nagy döggel indultam a vízhez. Mikor már majdnem kész voltam, jött Alex.
-         - Itt sürgetsz hogy, csináljam meg de, késel majdnem egy órát! – Alex elmosolyodott.
-          -Te komolyan megcsináltad? – mutatott a bőrnélküli szarvasra.
-          -Hisz, te mondtad! – a hangom pár oktávval feljebb csúszott és fel álltam.
-           -De nem láttad a jeleket? – kérdezte mire felhúztam a szemöldököm.
-          -Milyen jeleket?
-          -Hogy csak beszélni akartam veled. – kiakadtam.
-          -Te most csak szívatsz?!  Tudod milyen nehéz volt leszedni róla a bőrt?! – förmedtem rá, mire ő még jobban elvigyorodott.
-          -Főleg hogy csak erő és ügyesség kell hozzá. Ami gondolom neked nincs. – nem válaszoltam. Csak folytattam a munkámat.
-          -Miről is akartál beszélni? – kérdeztem.
-          -Ümm… Nem tudom. De, azon csodálkozom hogy feltűnt hogy, egyáltalán nincs senki a táborban. Bár, elég későn fogtad fel de azért még is…. – felnéztem rá. Éppen akkor guggolt le és kezdte el a nyúzást.
-          -Miért ne vettem volna észre?
-          -Mert elvonták a figyelmedet… Csodálom hogy nem estetek egyből egymásnak. – leraktam a kést a kezemből hogy, jobban értsem amit mond Alex. Egyszerre nem tudok két dolgot csinálni főleg úgy hogy, az előttem lévő hülyeségeket mond.
-          -Te meg mi a francról beszélsz? Miért is verekedtem volna bárkivel?- Alex felnevetett.
-          -Te is tudod hogy, miről beszélek. Jonról és rólad. Még a vak is látja hogy szerelmes beléd. Amúgy meg, én most nem a verekedésre használtam az „egymásnak estek”-et. – kikerekedett szemekkel néztem rá.
-          -Te meg mi a francról beszélsz? – ismételtem.
-          -Elpirultál. Már igazam van. Ez nem rossz dolog. Hidd el nekem.
-          -És téged miért is érdekel az hogy, mit csinálok kikkel?
-          -Tudod ez fáj. Lehet hogy csak pár hete ismersz de, attól még testvérek vagyunk. – tette a szívére a véres kezét, mintha megbántottam volna.
-          -Féltestvérek. Fattyú vagy. Nem ugyanaz. Nem a vér teszi az embert családtaggá. – morogtam és folytattam a munkámat.
-          -Mégis akkor utálsz vagy mi? Itt játszod most az eszed a fattyú hülyeséggel de a kedves Jonod is fattyú. És nézd csak, ugyanolyan mint mindenki más! – válaszolt vissza, immár idegesen.
-          -Ne forgasd ki a szavamat! – sziszegtem és pár másodperc múlva, megint elkezdtem a szarvas nyúzását. Alex elkezdett kuncogni. Úgy néztem rá mintha meg lenne őrülve.
-          -Mi van? – kérdeztem egy kicsit sem kedvesen.
-          -Azt mondtam hogy „a kedves Jonod” és nem mondtál rá semmit. – teljesen kikerekedett a szemem és most éreztem is hogy, elvörösödök. Ahogy Alex meglátta hogy, elpirulok, hangosan elkezdett nevetni.
-          -Egyáltalán te normális vagy? Egyik pillanatban még itt idegeskedsz, a másikban meg viccelődsz és nevetgélsz! – förmedtem rá és elcsörtettem a patakhoz, hogy megmossam a kezem. Hallottam, hogy utánam jön, de egyből elviharoztam a táborba.
-          -A szarvas? – kérdezte érdeklődve Ygon.
-          -Alex majd hozza. Bár lehet, hogy pár másodperc múlva meggondolja magát! – morogtam és lefeküdtem egy fa aljába. Magamra terítettem a takarót és lehunytam a szemem. Még egy darabig érzékeltem a körülöttem lévő történéseket, de nagyon hamar eljött értem az álom. Egy sokkal kedvesebb, és szebb világ, mint az igazi.

/Alex/

Belecsaptam az egyik fába, az ostobaságom miatt, ami csodák csodájára, majdnem kettétört. A nagyapám mesélte nekem a sorsomat, hogy mekkora erőm lesz, de ekkorára mégsem számítottam. Viszont ez még semmi, Leilával még sosem változtunk át egyszerre és ezért még nem teljes az erőm.

Joceyan, azt is elmondta, hogy Leila igazán kivételes alakváltó. Két természetfeletti lény egyben, pont úgy mint az igaz szerelmem, aki már halott,  Aida. Félek, hogy kísérteni fog, a Falon, aminek a másik oldalán több száz, talán ezer, száműzött természetfeletti lény él.  


Megcsóváltam a fejem a tetteim miatt. Egész életemben számtalan kegyetlen és rossz dolgot tettem, mégis most ez jobban zavar. Hirtelen hangulat változásaim is a farkas gének miatt van, na meg persze az apám is ilyen. Az apám akit tiszta szívemből gyűlölök. 


Remélem tetszett ez a rész, várom a komikat és a pipákat!

2014. január 24., péntek

Blogajánlás

   Sziasztok! 

Még mindig nem egy új fejezettel jövök, de ez nagyon fontos! Van egy író barátnőm, de alig olvassák a történetét :/ Remélem, hogy mivel most megosztom, többen olvassák majd! Mindenkit megkérnék, hogy látogassa meg a blogot, mert nagyon jó, és az íróra is ráférne egy kis ösztönzés! 


A történetről:

Scarlett Williamson egy 19 éves átlagosnak nem mondható boszorkány-vámpír hibrid. Damon régi ismerőse és Mystic Falls-ba utazik kérésre. Az idősebbik Salvatore azzal a feladattal bízza meg, hogy csábítsa el Klaus-t, több információ reményében. Scarlett és Klaus első találkozásukkor egymásba szeretnek......ez elég furcsa lehet, mivel, hogy az önző, szívtelen és végtelenül gonosz ősi hibrid első látásra szerelmes lesz.....Ez annak köszönhető, hogy Scarlett nem bízza a véltelenre a dolgot, és beveti azt a képességét ami miatt Damon őt hívta. De korántsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ők akarták. Mi van ha Scarlett tényleg szereti Klaus-t? És a hibrid is viszont szereti? De ha kiderül ez a kis terv akkor mi lesz Klaus reakciója? Vagy épp Damon-é, mikor megtudja, hogy Scarlett szerelmes legfőbb ellenségébe és az egész terve füstbe ment? És Kol? Ő is a lány életének egy fontos része....De vajon fontosabb, mint Klaus? Esetleg szerelmi háromszög van itt készülőben? Vagy épp egy testvérháború kellős közepébe csöppentünk? Kiderül, ha elovassátok.

Hírek

                                                                   

                                                                             Sziasztok!

Sajnos ez még nem az új fejezet, nem volt meg az ihlet. Amint tudom, megírom a következő részt is! Lenne egy kérdésem, tőletek. A válaszaitokat az oldalsávban kijelölhetitek, vagy akár kommentelhettek, mind a kettő teljesen megfelel.
Azt terveztem, hogy nyitok egy új blogot, és kíváncsi lennék mit szóltok hozzá. Az oldalt megnyitását nem mostanában fogom tenni, mert nincs elég időm. A történet szintén az Eredetiekről lenne és meg várom míg a sorozat 1.évada le nem megy! Tehát a következő lehetőségekből lehet választani:

  • Originals-Harry Potter fanfic
  • Originals fanfic
  • Ne legyen új blog
Várom a válaszokat!
Puszi: Lyl S.