Boldog Új Évet kívánok mindenkinek! Meghoztam nektek egy újabb fejezetet! ;) Köszönöm a több mint 530 látogatót! A másik blogomra holnap rakom fel az új fejezetet mert, ma csak erre volt időm! Köszönöm a megértéseteket és bocsánat a késésért! Jó olvasást!
/Leila/
- -Siess!
– ordította Alex. Nagy csodával sikerült kijutnunk, jó pár halállal a hátunk
mögött. Egy nyíl fúródott a lábamba és iszonyatosan fájt. Éreztem minden egyes
lépésnél hogy, a nyíl ott mozog a lábamban, vészesen közel a csonthoz. Alex
segített átjutni egyik búvóhelyről a másikra. Mikor kiértünk a híd elejéhez,
három katona, nyílpuskákkal a kezükben jöttek utánunk. Kétségbe estem. Mi van
ha megölnek? Viszont Alex ezt nem engedte. Felvett a kezébe és, beledobott a
folyóba. Csak egy kis levegő vételre volt időm. Az ár elsodort magával.
Körülbelül két másodpercig sodródtam míg, neki csapódtam egy sziklának.
Áldottam az eget hogy, a szikla sima volt és feltudtam rámászni. Csak most
észleltem azt hogy, ahogy a víz fertőtleníti a sebet, annál jobban fáj.
A
hídon megláttam Alexet. Egyhelyben állt. Nem értettem a taktikáját. Egy hangos
pendülést hallottam, amihez egy repülő nyíl látványa is társult. Elkerekedett
szemekkel néztem Alexet. Csak akkor mozdult meg amikor, csak pár centire volt a
nyíl. A nyilat megfogta és kettétörte. A következő két nyíllal ugyanígy. Az
egyiket kikerülte a másikat, széttörte. Ezután, beugrott a vízbe.
/Jon/
Készülődtünk az induláshoz. Amennyire tudtam, mindent
lassan és ügyetlenül tettem.
- -Ha
a parancsnokunk ugyanígy fog harcolni a Mások ellen…. Na akkor kergethetjük az
embereket undorító jéghideg szörnyekként! – mondta Harle viccelődve.
- -Ezt
most viccnek szántad?- kérdeztem mosollyal.
- -Igen.
- -Te
tudod. – mondtam és odamentem Hóvihoz. Elmosolyodotam. Ygon elmondta hogy, miért hívják Havasnak a lovat. Már ez a
kis gondolat megmelengette a szívem. Leila róla nevezte el a lovát. Mondjuk
furcsa, de aranyos. A gondolat menetemből , Szellem zökkentett ki. Vicsorgott
de egyben csóválta a farkát. Előhúzta a kardom, ahogy a többiek is a
sajátjukat.
- -Mondtam
hogy előbb induljunk! – mondta Harle.
- -Tényleg?
– hallatszódott Leila fájdalmas hangja. Eldobta a kardomat és odafutottam az
erdőből kijövő lányhoz. Csak amikor odaérkeztem, vettem észre hogy, Leila nem
volt egyedül. Volt mellette egy férfi, aki segített neki menni. Amint eléjük
értem, felvette a lányt a vállamra és oda cipeltem egy tölgyhöz aminek az
aljába fektettem Leilát.
- - Kösz.
– mondta egy féloldalas mosollyal a lány. Felsóhajtottam és elmosolyodtam.
/Leila/
Amikor
felébredtem, mindenki ott volt akiket a barátaimnak mondhatok. Ygon, Borraq,
Torregg, Harle, Rozmár, Alex és Jon. Na meg persze Szellem és Hóvi. A lábam
bevolt kötve. Fogalmam sincs hogy mikor csinálták, de nagyon örültem neki.
Felkeltem és elbicegtem Hóvihoz. A lovam
egy nyerítéssel üdvözölt és megbökdöste az oldalam.
- -Úgy
látszik hiányoztál neki. – szólalt meg mögülem egy hang.
- -Amíg
távol voltam, tanultál Szellemtől? – fordultam hátra és Harle szemeibe néztem.
- -Mit
is?
- -Az
osonást. Nem hallottam, hogy jössz.
- -Nem
tanultam tőle. – megeresztett egy mosolyt és közelebb jött. – Tudod szerintem,
mindenkinek hiányoztál.
- -Főleg
neked mi? „Én mondtam hogy menjünk előbb!” Tudod Harle, tőled többet vártam. De
lehet hogy jobban érezted magad anélkül hogy itt belekotyogtam az életetekbe?!-
megragadtam a torkát. A semmiből két kar fonódott a derekam köré ami sokkal
erősebb volt nálam. Hátrahúzott amiért elkellet engednem Harle nyakát mert,
lehet kitörtem volna. Mikor lenyugodtam, Harle megmentője megfordított és a
kezei közé vette az arcomat.
- -Nem
szabad ezt tenned. – mondta Alex, aggódó szemekkel.
- -Ezt
miért tettem? – kérdeztem és majdnem elsírtam magam.
- -A
tizenhatodik születésnapodig kiszámíthatatlan leszel. Joceyan azért oktatott
hogy, segítsek neked. Mert te vagy az Őrző kiválasztottja. Olyan erők
tulajdonosa vagy, ami felfoghatatlan. – kikerekedett a szemem de csak egy dolog
érdekelt.
- -Ki
vagy te? – elengedte az arcomat.
- -Alex
Shanno. Radclyffe Shanno és Lyanna Clegane, egyetlen közös fia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése